Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Régi sarki expedíciók - mai jég-térképeken

   Rátaláltam egy 2013-as cikkre ( https://globalwarmingsolved.com/2013/11/is-the-arctic-melting/ ) amelyben több régi sarki expedíció útvonalát tárgyalva megállapították, hogy 1979-ben ezen utak egyikét sem lehetett volna megtenni.   A cikkben a következő utakról tesznek említést: Region Route Date of voyage Description Canadian Arctic Northwest Passage 1819-1820 William Parry’s voyage to Melville Island Canadian Arctic Northwest Passage 1845-46 John Franklin’s last voyage Canadian Arctic Northwest Passage 1903-1906 Roald Amundsen’s Northwest Passage expedition Canadian Arctic Northwest Passage 1940-1942; 1944 St. Roch’s Northwest Passage expeditions Russian Arctic Northeast Passage 1878-1879 S/S Vega’s Eurasian circumnavigation Russian Arctic Northeast Passage 1933-1934 SS Chelyuskin’s voyage Russian Arctic Northeast Passage 1893-1896 Nansen’s Fram expedition     Ez már önmagában bizonyítja a sarki jég változékonyságát, azt, hogy

Eltűnik-e az északi jég szeptemberre?

    Próbáljuk meg megsaccolni, mekkora lesz a jégkiterjedés  2018 szeptember közepére. Ehhez segítségül hívjuk az utóbbi 7 évben (2011-2017) a február közepi jégállást, hasonlítva a szeptemberi helyzethez (katt. a nagyobb felontású képekért):









 Van-e valós alapja azoknak, akik azt gondolják, mivel jelenleg a kiterjedés rekord alacsony, emiatt beindulhat a teljes elolvadás?
 Számít-e a Svalbard környéki hiány (kb. ennyi  különbség a tavalyi helyzethez képest)?  Vagy többet számít majd az, hogy a jég jóval vastagabb, szemmel láthatóan is több a sárga és piros felület. Én ez utóbbira tippelek, jóval kedvezőbb helyzetből várjuk a nyári olvadást.
      Sokan azt állítják, hogy a jégkiterjedésnek jelentős szerepe van, mert a nyáron (ősszel) hiányzó jég helyén nagyon felmelegszik az óceán. Ez valóban így van:

  Amit elfelejtenek, pedig ez is pont ugyanolyan elemi fizika, hogy miután a Nap leköszön az északi égről, ez a meleg, szigetelő jégtakaró nélküli víz, milyen hamar leadja a pluszba kapott hőt az űrbe.
Nagyon szemléletes példa erre a 2012-2013-as helyzet: a 2012 szeptemberi rekord alacsony kiterjedés helyén felmelegedett óceán a tél folyamán még vastagabb jéggel jelentkezett:
  

Ez a baj a vészmadarakkal. Ők csak a pozitív visszacsatolásokat ismerik. A negatív visszacsatolásokat vagy nem ismerik, vagy elhallgatják...

 Menjünk egy picit tovább, játszunk el a gondolattal, hogy szeptemberre egy szép őszi napon (mondjuk 20 év múlva, hamarabb a jelenlegi ütemben nincs sok esélye) eltűnik az összes jég. Beindul-e a megfutás, felmelegedik-e vészesen az óceán?   Mivel ez akkora következik be, amikor a Nap már eltűnőfélben van és jön a hőt leadó időszak, tavaszra ismét vastag jég borítja a sarki óceánt. Az igazi baj csak akkor következne be, ha már tavasszal sem lenne jég az északi féltekén. Valahogy ez sem jut eszükbe a megfutással riogatóknak.
Mikorra várható ez a jelenlegi ütemben?
A közhiedelem ellenében a trend nem tartós évszázadok óta, hanem igenis hullámzik:
 
Így, az a véleményem, hogy a mostan élők közül SENKI sem fogja megélni az északi jég olyan szintű eltűnését, amely kezelhetetlen, az emberi élettel inkompatibilis körülményeket teremt a Földön.
 Ezzel szemben McPherson azt állítja, hogy 3 év múlva már senki nem fog élni a Földön, mert az idén vagy jövőre elolvad a jégtakaró s akkor kezdődik a nemulass.
 Hát, akkor kezdődjék a Show!  Sokan azt hiszik, az idei rekord alacsony kiterjedés már azt jelenti, hogy elhúzták a függönyöket.  Csakhogy az előadás nagy eséllyel elmarad!

Megjegyzések

  1. Pedig Tibor bá "igazi" hőtan anyagot tett közzé a blogján, szorzótényezős köbkilométerekkel...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tibor bá, csak Sam Carana-ék áltudományos, féligazságokkal teletűzdelt véleményét veszi át, minimális kritikus szemlélet nélkül. Hagyjuk...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések