Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Régi sarki expedíciók - mai jég-térképeken

   Rátaláltam egy 2013-as cikkre ( https://globalwarmingsolved.com/2013/11/is-the-arctic-melting/ ) amelyben több régi sarki expedíció útvonalát tárgyalva megállapították, hogy 1979-ben ezen utak egyikét sem lehetett volna megtenni.   A cikkben a következő utakról tesznek említést: Region Route Date of voyage Description Canadian Arctic Northwest Passage 1819-1820 William Parry’s voyage to Melville Island Canadian Arctic Northwest Passage 1845-46 John Franklin’s last voyage Canadian Arctic Northwest Passage 1903-1906 Roald Amundsen’s Northwest Passage expedition Canadian Arctic Northwest Passage 1940-1942; 1944 St. Roch’s Northwest Passage expeditions Russian Arctic Northeast Passage 1878-1879 S/S Vega’s Eurasian circumnavigation Russian Arctic Northeast Passage 1933-1934 SS Chelyuskin’s voyage Russian Arctic Northeast Passage 1893-1896 Nansen’s Fram expedition     Ez már önmagában bizonyítja a sarki jég változékonyságát, azt, hogy

Jéghelyzet

   Eltelt egy újabb olvadási ciklus az északi féltekén, és a vészmadaraknak most sem lett igazuk, az északi jégkiterjedés a műholdas mérések hivatalos kezdete óta (1979) a 8. legalacsonyabb helyen végzett 4,61 millió km2-rel, több mint 13 Magyarországnyi területtel meghaladva a rekord alacsony 2012-es értéket (3,34 millió km2), illetve több mint 6 Magyarországnyi területtel meghaladva a tavalyi értéket (4,08 millió km2).
A fenti értékek a NOAA/NSIDC hivatalos értékei (ftp://sidads.colorado.edu/DATASETS/NOAA/G02135/north/daily/data/).


  A következő éveket előztük meg: 2007, 2008, 2010, 2011, 2012, 2015, 2016.
  Márciusi jéghelyzet bejegyzésemben (http://klimahiszteria.blogspot.ro/2017/03/jeghelyzet.html) utaltam rá, hogy 2017 az utóbbi 10 év legmagasabb sokéves jégterületével (MYI) indul neki az olvadási szezonnak (a DMI adatai alapján), illetve, hogy  a többéves jég nagy része, nagy eséllyel meg is szokott maradni.




    Így történt, többek között ennek is köszönhető a mostani "magas" jégállás.
    Két másik fontos tényező, a levegő, illetve az északi-óceán hőmérséklete volt: ha télen végig azt hallottuk, hogy milyen meleg van a sarkon, nyáron senki sem harsogta, hogy május elejétől szeptember elejéig folyamatosan a sokéves (1958-2002) átlag alatt volt a hőmérséklet a sarki zónában:


    
 Ha összehasonlítjuk a 2015-ös augusztus végi tengerfelszín-hőmérsékletet, az idei értékekkel, szembetűnik az óriási különbség az északi részen:


A fenti térképen végig, az átlagnál jóval melegebb víz öleli körbe az északi jeget, míg az alsó térképen nagyrészt kék színű ez a zóna, ami azt jelenti, hogy jelentősen hidegebb a víz, és ez kevésbé képes olvasztani a jeget. 
    Peter Wadhams folytathatja tovább, hogy "if not this year, then next year..." - ha van még, aki hisz neki (sajnos elég sokan vannak).
    Egy másik notórius vészmadár, Sam Carana ( az Artic News blog fő vészmadara - a magyar média/blogírók egyik főforrása) augusztusi cikkében még azt taglalta, hogy az idén szeptemberre eltűnhet a jég:  http://arctic-news.blogspot.ro/2017/08/arctic-sea-ice-may-well-be-gone-by-september-2017.html

 A jégtérfogat egy másik fontos jellemzője a jéghelyzetnek (a vészmadarak előszeretettel fordulnak e felé, ha a jégkiterjedés nem rekord alacsony) és az is emelkedést mutat, ha még júliusban a legalacsonyabban is volt, mostanra elérte az ötödik helyet:
 Egy pár szót ejtenék Grönlandról is, mert arról is keveset hallunk mostanában a médiában (vagy ha igen, akkor az a katasztrofális olvadást emeli ki): a csapadékos időjárásnak köszönhetően rekord jégtömeg növekedés történt a szigeten, tavaly szeptembertől idén szeptemberig 550 Gt jéggel gyarapodott a felszíni jégtömeg:
  

    A 2016-2017-es szezon az átlag 380 Gt-t múlta felül jelentős mértékben. Mivel a gravitációnak köszönhetően kb. 500-600 Gt jég csúszik a vízbe és olvad el Grönlandról, az átlagos évben kb. 200 Gt-val csökkenni szokott a jégtömeg. 
    Az idén viszont könnyen lehet (csak év végén teszik közzé ez utóbbi adatokat), hogy az 550 Gt gyarapodás elég lesz arra, hogy hosszú idő után, pozitív össz-jégtömeg-mérleg jelentkezzen!
    A 2017-2018-as szezon (kék színnel) is jól indul, a görbe már az átlag fölött van.

 A jelek biztatóak, azt viszont még nem mondhatjuk el, hogy  megfordult a hosszútávú trend az északi jeget illetően, azt viszont igen, hogy a jégadatokon egyáltalán nem látszik a sokak által hirdetett  klíma-világvége, klíma-megfutás kezdete.

Megjegyzések

  1. Nemá. AT is megírta, hogy nem jött be a számítása és az értékek már hirtelen nem "minden idők legrosszabbjai"!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. AT véleménye már nem érdekel, még akkor sem, ha 180 fokot fordulna.

      Törlés
  2. Szilárd!
    Jó poszt, szépen illeszkedik a sorozatba, gratula. Lenne egy kérdésem, persze csak opcionálisan :) Te hogy definiálod a két végletet számszerűleg? Mikor mondanád jéghelyzetre, hogy "világvége" van (klíma-értelemben), illetve milyen peremfeltételek mentén lehetne beszélni trendmegfordulásról (értsd "mikor lehetne megnyugodni jég-ügyben").

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm.
    Világvége: 3 fokozatot képzelek el:
    1. a mostani "fejlett", mindentől függő civilizáció összeomlása,
    2. emberi lét megszűnése,
    3. a teljes Földi élet elpusztulása.
    A Holocén optimumában sokkal melegebb volt mint manapság, nagy valószínűséggel északi jégtakaró nélkül (nyáron). Tehát jég nélkül a földi élet (3-as) szépen kibírná (max. a jegesmedvék bundája barnulna vissza egy kicsit :) ), így jéghelyzet szempontjából világvége a 3-as értelemben nincs. Ugyanígy, a jég megszűnése az emberi létet sem veszélyezteti a bolygón.
    Maradt az 1-es variáns, összeomolna-e a civilizáció? Sokan abban látják a jég eltűnésének veszélyességét, hogy az a hőmennyiség, amit a jég felvesz (pufferzónaként) az olvadásával, az egyenesen az óceánt melegítené és ez több fokkal is megdobná a globális hőmérsékletet. Ebben van is valami részigazság, a kérdés csak az, hogy a negatív és a pozitív visszacsatolások eredője mi lenne. A legtöbben csak a pozitívakat látják, mint pl. az albedó, és elfeledkeznek a negatívokról, mint pl. az, hogy a jég-nélküli óceán sokkal hamarabb leadja hőt. Ez jól megfigyelhető, hogy az eddigi extrém alacsonynak mondott évek, 2007, 2012, és 2016 után mind 2008, 2013 illetve 2017 sokkal magasabb jégállással jelentkezett. Nem az történt, hogy az albedó miatt több hő került a rendszerbe (az óceán több hőt nyelt el, ahelyett, hogy visszaverte volna), hanem pont az ellenkezője: több hő szabadult fel az óceánokból a szigetelő jégtakaró hiányában, és a hűvösebb víz kevésbé tudta elolvasztani a következő év jegét. Tehát nem a megfutás, a halálspirál következett be, hanem a visszaugrás, igaz a hosszútávú trend irányának (lefele) a megmaradásával.
    Abban biztos vagyok, hogy amit most látunk, az nem a CO2 hatása, hanem a több-évtizedes természetes ciklus alsó része (ami a jégmennyiséget jelenti). Jól látható trendekről egy jó pár évtized után lehet csak beszélni. Azt óvatosan ki lehet jelenteni, hogy az emúlt 10 év adatai alapján a csökkenés megállni látszik. Ahogy az AMO ciklus is az utóbbi évtizedben volt a maximumon, és lassan lefele irányul (akár úgy is, hogy ingadozik még egy 10-15 évet a csúcs körül), a következő 10 év mindenképpen megfogja adni az irányt. Én a lassú jégnövekedést várom. Úgy a globális hőmérsékletet illetően, mint az AMO ciklust és a jégmennyiséget illetően, az utóbbi 15-20 év platója után, a következő években el fog kezdődni a trend megfordulása.
    Ha 10 év múlva is ott tartunk, hogy egyre melegebb évek jönnek,illetve tovább csökken a jégmennyiség, akkor a természetes ciklusok mellett kell hasson egy "külső" erő is, ami lehet valóban az emberi hatás, illetve egy eddig nem kalkulált/ismert természetes erő.
    Visszatérve az eredeti kérdésre, ha 10 éven belül is lesz legalább még 2 negatív jégrekord, akkor az irány egyértelmű, és belátható időn belül (20-30 év) elérhetjük a nyári jégmentességet. Ha a következő 10 év hasonlóan stagnál, mint az elmúlt 10, vagy emelkedik, akkor kijelenthető, hogy a természetes ciklus járja a saját útját, és meglehet nyugodni.
    Judith Curry "Stadium wave" elméletét, logikusnak és ésszerűnek tartom, és eszerint nemsokára megfordul a trend.
    A következő 10 év sorsdöntő lesz, tiszta víz fog kerülni a pohárba klímaügyben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a részletes reakciót.
      Végtelenül megdöbbentő szembesülni - jég témában végképp laikusként, kezdőként -, hogy a CO2-para után a jég-para is mennyire ingatag lábakon áll. Hogy a "szegény jegesmedvék" marketing értéke/hozama aránytalanul sokkal nagyobb a plebs-meggyőzés boszorkánykonyhájában, az elvárhatónál. Nő a CO2-emisszió, párhuzamosan csökken a jég, majd a két dolog időbeni összekapcsolásának látványossága, azonnali közérthetősége/prezentálhatósága közvetlenül és pánikszerűen übereli az okok/válaszok megtalálásának szükségszerű pontosság-igényét.

      Informatikus aggyal nekem az érzékelődik, hogy
      - Komplex alrendszerek komplex rendszere a legritkábban működik ennyire látványosan triviálisan, ahogy a klímahiszti szereti érzékeltetni, ezek szerint jég fronton is.
      - Egy alapvetően pozitív motivációjú rosszról leszokás ("esztelen fosszilia-égetés") sem validálhat sem pánikot, sem az elvárt minőségű magyarázatokról való igénylemondást. Több kárt is lehet csinálni, mint hasznot, egyáltalán az értelmetlen kapkodás önmagában a visszájára fordulhat.
      - Bármiféle társadalmi konszenzusnak a nagysága mellett éppúgy jellemzője a megalapozottság is. Ha ez a konszenzus globális értelemben kiterjedten meg időben hosszan jelentős erőfeszítést igényel, nem kérdőjeleződhet meg a konszenzus-alap pillanatonként, mert nemcsak a konkrét konszenzus erodálódik evvel, hanem a jövőbeli szükséges konszenzusok esélye is.
      - A megalapozottság hiánya vezethet el aztán félresikerült fals hittérítős vallási küzdelembe, na pláne a rációra való inkorrekt hivatkozásokkal.
      - Sokszor a jó (adott pillanatban korrekten nem megválaszolható) kérdés feltevése fél győzelem, főleg sok - amúgy esetleg félrevezető - részletkérdés pontos megválaszolásával szemben. Póriasan szólva, érdemes behatárolni mire kell lőni, ha problémát akarunk megoldani. Ilyen volt most számomra a negatív és pozitív visszacsatolások eredője.
      - Ma már annyira bonyolult a világ, hogy a válaszok tudománya mellett a kérdezés tudománya is rohamléptekben fejlődik, segítve a "zaj"-ból való kikeveredést is (az egzakt egyértelműségektől a valószínűségek irányába is sokszor elmozdulva). És ez jó, hogy így van. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések