Napi érdekesség - 41 - GAC2016

Great Artic Cyclone (GAC) - 2016

(A nagy sarki vihar-2016)

      Klímaszakemberek körében köztudott, hogy a 2012-es, rekord alacsony északi-sarki jégkiterjedés elérésében nagy szerepe volt egy hatalmas, az egész sarki-óceánra kiterjedő viharnak, amit GAC-2012 néven emlegetnek azóta is. 2012-ben a szokásosnál melegebb, napsütéses június, július után egy viharos augusztus napok alatt hatalmas károkat okozott a gyenge állapotban levő vékony jégben.
2016 nyara, már ami a június, július időszakot illeti, ezzel ellentétes volt, a Nap jóformán elő se bukkant  a felhők mögül, és a hőmérséklet is végig az átlag alatt mozgott, és a jég is, dacára a meleg télnek, sokkal jobb állapotban volt augusztus elejére, 2012-höz viszonyítva. 
      Akkor azt írtam, hogy ahhoz, hogy megközelítsük, vagy elérjük a 2012-es rekordot, különleges időjárási eseményekre lesz szükségünk. Ekkor nem gondoltam, hogy ez a lehetőség teljes mértékben be is fog következni. De megérkezett egy több hétig tartó hatalmas vihar, amit a szakemberek rögtön elneveztek GAC2016-nak, ami a jeget szétforgácsolta, majd a vihar áthúzódott a sarki zóna egyik felére, helyet engedve egy nagyon magas nyomású anticiklonnak, ezzel létrehozva egy úgynevezett sarki-dipólust:

    Az ilyen dipólusok szintén nagy jégzabálók, a két zóna közötti jelentős nyomáskülönbség igencsak megviseli a jeget.

Ha megnézzük a jégkiterjedési grafikonokat, akkor a hatás nem igazán látszik az NSIDC grafikonján, a jégkiterjedés értéke a 2011,2015-ös vonalak mentén mozog, jó nagy távolságra 2012-es értékektől:
A MASIE grafikonján egy kicsit közelebb vagyunk a 2012-es értékekhez, de annál azt is figyelembe kell venni, hogy a 2012-es minimum sem volt annyira alacsony, az NSIDC értékéhez képest:

Ha viszont megnézzük a DMI jégtérfogat grafikonját, akkor a vihar hatása jól kivehető:
Ezen a grafikonon szépen látszik, hogy a jégtérfogat, a májusi rekord alacsony értékről (az El-Nino okozta melegebb sarki tél hatása) júniustól kezdve szépen visszakúszott a 2004-2013-as évek átlagára (megbújt a vastag, szürke vonal mögött), és ott is maradt augusztus közepéig, majd a fentebb vázolt időjárási körülmények hatására, augusztus közepétől mélyrepülésbe kezdett.
    Összegezve, a rendkívüli időjárási körülmények megtették a hatásukat, és az olvadási szezon vége előtt kb. 2-3 héttel kijelenthető, hogy az idei év is rekord-közeli lesz. Előrejelzésem az, hogy nagy esély van a 2. hely elérésére de az első hely nem valószínű, és most már lassan az is kijelenthető, hogy Peter Wadhams professzornak az idén sem lesz igaza, a jég nem tűnik el. De lehet, majd jövőre, ahogy a kedves professzor szokta mondogatni.  

        A Northabout hajóról is ejtsek egy-két szót miután részletesen beszámoltam az Észak-keleti átjárón való átvergődésükről (lásd két régebbi posztomat).
Jelenleg  már kanadai vizek felé haladnak, a Nyugati átjáróhoz közeledve, és nem győznek hálálkodni szerencséjüknek (egy pár napja megint leírták egy posztban), amikor 2 napra megnyílt a keleti átjáró, majd az átevickélésük után több napra újból bezáródott (a napokban megnyílt újra).
Haladási útvonalukon látszik azonban, hogy valamit kerülgetnek, nem hiszem, hogy a Point Barrow-ban felpakolt vodka hatására mennek így: 


Egy szép képpel zárom a mai posztot, a sarki bóják közül az idénre már csak a 14-es számú maradt, és egészen sok jeget mutat, ahhoz képest, hogy a legtöbb jégtérképen ezekben a koordinátákban nem szerepel jég! 


Az is szépen látszik, hogy a szél milyen erővel dolgozta meg a jeget, az összevissza álló vastag jégtömbök erről árulkodnak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vészmadarak - 3 - Wadhams professzor

Régi sarki expedíciók - mai jég-térképeken

2019