Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Régi sarki expedíciók - mai jég-térképeken

   Rátaláltam egy 2013-as cikkre ( https://globalwarmingsolved.com/2013/11/is-the-arctic-melting/ ) amelyben több régi sarki expedíció útvonalát tárgyalva megállapították, hogy 1979-ben ezen utak egyikét sem lehetett volna megtenni.   A cikkben a következő utakról tesznek említést: Region Route Date of voyage Description Canadian Arctic Northwest Passage 1819-1820 William Parry’s voyage to Melville Island Canadian Arctic Northwest Passage 1845-46 John Franklin’s last voyage Canadian Arctic Northwest Passage 1903-1906 Roald Amundsen’s Northwest Passage expedition Canadian Arctic Northwest Passage 1940-1942; 1944 St. Roch’s Northwest Passage expeditions Russian Arctic Northeast Passage 1878-1879 S/S Vega’s Eurasian circumnavigation Russian Arctic Northeast Passage 1933-1934 SS Chelyuskin’s voyage Russian Arctic Northeast Passage 1893-1896 Nansen’s Fram expedition     Ez már önmagában bizonyítja a sarki jég változékonyságát, azt, hogy

A Yeti és a Jet stream

A következő bejegyzés azok számára érthetőbb, akik nyomon követték az Antalffy Tibor blogján kialakult vitáimat.


          Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsiny falu a Kárpátok lábainál. Történetünk a 2000-es évektől errefelé kezdődik, olyan szereplőkkel, mint dr. Kuvik Dénes, aki a falu lelkipásztora (mellékállásban állatorvos), a falu öreg bölcse, kinek neve már a homályba vész (de talán Estebánnak szólították valamikor), a falu népe és természetesen a Yeti.
          Földfalva egykor gazdag falunak számított , de lakóinak pazarló életmódja, a természetet kizsigerelő és tönkretevő tevékenysége a vegetálás szintjére süllyesztette. A falu öreg bölcse többször is figyelmeztette erre a népet, elmagyarázva, hogy közel a vég. Sokan hittek neki, bólogattak, de kevesen voltak azok, akik tettek is valamit és másképp kezdtek élni. Minden ment hát a régiben, az emberek többsége pedig egyre több időt töltött a kocsmában.  Szidta is őket a derék pap, aki átvette a bölcs öreg mondókáját és rátéve még egy két lapáttal, több éve hírdette a szószékből, hogy közeleg az ítélet napja, egy-két év sincs hátra, sőt már csak napok vannak, vagy már el is kezdődött az apokalipszis.
         Történt egyszer, hogy a kocsmából  hazafelé tartó atyafiak valami szőrös emberfélét véltek felbukkanni a falu szőlősében, de egyet legyintettek és elkönyvelték magukban, hogy Pista bá bundában metszi a szőlőt. Akkor rémültek meg, amikor kiderült, hogy Pista bá is közöttük van, tehát valaki más kellett ólálkodjon kint a dombon. Azóta egyre többet látták a Yetit, mert kétség sem férhetett hozzá, a Yeti volt az. Egyre különösebb dolgok történtek a faluban és azt vették észre, hogy ahányszor eljár a Yeti, körülötte minden megfagy. Más se kellet lelkipásztorunknak, aki fennhangon hirdette, hogy megjelent az apokalipszis első angyala a Yeti személyében. 


          Ha a hőmérséklet 0 fok alá ereszkedett a faluban, akkor jött a magyarázat, hogy a Yeti kinyitotta bűzös száját, fagyos lehelete mindent beterített. Ha egy kicsit melegebb volt a megszokottnál, akkor a Yeti böfögött egyet, és a gyomrából érkező meleg levegő hatására nap mint nap meleg rekordok dőltek meg. Mi tettük ezt, emberek, mi neveltük fel ezt a sosem látott szörnyet és nemcsak lehelni meg böfögni fog! Nemsokára elszellenti magát és a mérges bélgáz mindent elpusztít majd, elhozva minden egyes lakós kínok kínja közti halálát! Valaki halkan meg merte jegyezni, hogy fagyott már el a szőlő máskor is, az öregek is emlékeztek melegebb időszakokra és egy páran elkezdték hangoztatni, hogy nem kell mindent a Yetire kenni.
              Heves vita alakult ki, Estebán csak mosolygott bajusza alatt, nem igazán akarta lezárni a vitát, ő is szentül meg volt győződve a hamarosan bekövetkező végről, néha elmondta véleményét, de többnyire csendben élvezte védence és a többiek vergődését és fuldoklását a súlyos érvek között.    
Így teltek az évek, néha fagyott, néha melegebb volt és az emberek már nagyon unták, hogy papjuk naponta emlegeti a Yetit. Meg is jegyezte valaki, hogy több évtizeddel ezelőtt is látták már a Yetit, tehát nem lehet ő az apokalipszis lovasa. Derék papunk, magából kikelve ordította, hogy már pedig azelőtt Yeti sohasem létezett! Nem számított neki, hogy hozott valaki egy régi rajzot, a helyi újság nagyon  régi számában találta egy lelkes falubeli, és a rajz mellett egy cikk is volt, amiben leírták a Yeti viselkedését.  Tovább kutatva az archívumban, egy nagyon régi rajzot is találtak, amelyiken egyértelműen a Yeti lábnyoma látszott. És ez a lábnyom óriási volt, mai Yetink lábnyomának kétszerese!
          Itt a mese sajnos megszakad, nem tudunk papunk, öreg bölcsünk, a falu és a Yeti további sorsáról,de reméljük a legjobbakat. A facebook-on néha megjelennek fotók, amiből az sejthető, hogy a falubeliek megbarátkoztak a Yetivel, a kocsmában is fel-fel tűnik, de lehet, hogy ezek hamisítványok. Mindenesetre közlök belőlük egy párat:





       Eddig a mese, a Tibor bá blogán folyó vita hatására született meg bennem, főleg az egyik hozzászóló miatt, aki állandóan a Jetstream hullámzására ken minden időjárás változást és azt is kijelenti, hogy a jelenség csak a 2000-es évektől létezik, tehát egyértelműen az emberi tevékenység az okozója és megjelenése a vég kezdete.
 A természetesen melegedő klíma hatására valóban áll be változás a Jetstream megszokott mintájában: gyakrabban gyengül a légáramlat és nem viselkedik falként a fölötte (északra) levő hideg illetve az alatta levő  meleg levegő között, hanem egy hullámzás alakul ki, ami olyan jelenségekért felel, mint az egyre délebbre betörő hideg, illetve a sarkak felé tóduló meleg. Az ilyen időjárási mintákat régebben is leírták, a Föld klímája nem állandó, hol melegszik, hol pedig hűl, kisebb vagy nagyobb tempóban, különböző természeti és akár emberi (mert ez sem kell teljesen kizárni, csak a mértékét ésszerű határok között tekinteni) hatások miatt.
S akkor visszatérve a Yetire, íme a régi rajz róla és a  cikk a viselkedéséről:


          Ez a tanulmány a Science News, egyik 1975-ös számában jelent meg és szépen bemutatja a Jetstream egyre növekvő hullámzását (tehát szó sincs arról, hogy 2000 előtt ilyesmi nem létezett volna), sőt ezt a hűlő klímával magyarázza. Még egy ábra a cikkből, amiben látszik, hogy a 70-es években valóban úgy tartották, hogy a globális hőmérséklet csökken:



         Mára természetesen kiderült, hogy „tévedtek”,  a Gistemp egykori, erre hasonlító grafikonja már folytonos emelkedést mutat erre az időszakra is. Ebbe most nem megyek bele mélyebben, megtettem máskor, most hagyjuk...
          És akkor egy szép térképpel fejezem be a mesét, lássuk a Yeti 1937-es lábnyomát:

          Megfigyelhető, hogy az Amerikai kontinens nyugati felén -22 fok C eltérés is mutatkozik a megszokott hőmérsékletekhez képest, illetve a keleti fél egyes részein +14 fok anomália is jelentkezik egy időben.
           Ez természetesen, egy óriási Yeti lábnyoma. Ha az elmúlt évekből tud valaki hasonló méretűt mutatni, linkelni, akkor  megköszönném!
 Szóval e hatalmas Yeti kicsi rokona egyre aktívabb mostanában is, nem akkora mint elődje, de arra tökéletesen alkalmas, hogy a gyanútlan falubelieket lehessen vele rémisztgetni!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések