Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Régi sarki expedíciók - mai jég-térképeken

   Rátaláltam egy 2013-as cikkre ( https://globalwarmingsolved.com/2013/11/is-the-arctic-melting/ ) amelyben több régi sarki expedíció útvonalát tárgyalva megállapították, hogy 1979-ben ezen utak egyikét sem lehetett volna megtenni.   A cikkben a következő utakról tesznek említést: Region Route Date of voyage Description Canadian Arctic Northwest Passage 1819-1820 William Parry’s voyage to Melville Island Canadian Arctic Northwest Passage 1845-46 John Franklin’s last voyage Canadian Arctic Northwest Passage 1903-1906 Roald Amundsen’s Northwest Passage expedition Canadian Arctic Northwest Passage 1940-1942; 1944 St. Roch’s Northwest Passage expeditions Russian Arctic Northeast Passage 1878-1879 S/S Vega’s Eurasian circumnavigation Russian Arctic Northeast Passage 1933-1934 SS Chelyuskin’s voyage Russian Arctic Northeast Passage 1893-1896 Nansen’s Fram expedition     Ez már önmagában bizonyítja a sarki jég változékonyságát, azt, hogy

A 2018-as olvadási szezon

   Eltelt egy újabb olvadási szezon az északi féltekén, a jég mindenütt növekedésnek indult, elkezdődött egy újabb szeptembertől-szeptemberig tartó jeges-szezon. Nézzük mi jellemezte a most véget ért periódust: 

1. Jégkiterjedés

Az északi, sarki-óceán jégkiterjedése szeptember 16.-án érte el az idei minimumát 4,553 millió km2-rel (NSIDC - Sea Ice Index - ftp://sidads.colorado.edu/DATASETS/NOAA/G02135/north/daily/data/N_seaice_extent_daily_v3.0.csv), és ezzel a tavalyi 8. helyezés után, az idén 7. helyen végzett:
 
1  2012 3.340 
2  2016 4.145  
3  2007 4.147 
4  2011 4.333 
5  2015 4.387 
6  2008 4.548 
7  2018 4.553



Az azóta eltelt 10 napban nem igazán indult be az intenzív növekedés, de a 16.-ai érték alá nem ment a napi érték.  Ennek az oka a szeles időjárásban keresendő, semmikép az északi sarki "melegben", mint ahogy egyes vészmadarak sugallják és lélegzetvisszafojtva figyelik az eseményt.


 A fenti grafikonon jól látszik, hogy abban a 2 hónapban amikor a sarkon is pozitív hőmérsékletek uralkodnak  (kék vonal felett) az idei nyáron is szinte végig a sokéves átlag alatt maradt a hőmérséklet és a tél közeledtével emelkedett enyhén e fölé, de így is visszafogottabban a korábbi évekhez képest:



     Egyértelműen kijelenthető, hogy az az elmélet, miszerint a sarkak 2-szer olyan gyorsan melegednek, csak a téli időszakra állja meg a helyét, amikor a hőmérséklet így is messze fagypont alatt van.  Tehát azok akik attól félnek, hogy nyáron kiolvad a metán, még várhatnak...

Az pedig, hogy az utóbbi 2 év jégkiterjedése is több mint 1 millió km2-rel is meghaladta a 2012-es minimumot, megkérdőjelezi a jég-halál-spirál elméletet is, miszerint ha kisebb a jégkiterjedés, akkor az óceán több hőt nyel el, s így egyre kisebb lesz a jég.  Ez csak papíron igaz, mert nem számol azzal a tényezővel, hogy a jégfelület szigetel is, így a szabadon maradt óceánfelület lehet, hogy több hőt fogad be, de még ennél is többet ad le a szigetelő jégfelület hiányában.   Tény: 2012 óta nem lett egyre kevesebb jég.

Az is tény, hogy 1979-ben, a hivatalos műholdas mérések kezdetén sokkal több jég volt. Ezt nem tagadja senki, de az utóbbi 10 évben a rohamos csökkenés megállni látszik, főleg ha azt vizsgáljuk meg, hogy (olvadási szezonról lévén szó) mennyiről csökkent mennyire a kiterjedés. Ebben az idén nem állunk olyan rosszul, hiszen összesen 9,9 km2 jég tűnt el a márciusi maximum óta. Összehasonlításképpen: 1979-ben ez az érték 9,7 km2 volt, míg 2012-ben 11,9 km2.

A jégkiterjedésnél sokkal fontosabb, ám nehezebben mérhető paraméter a jégtérfogat:

2. Jégtérfogat

 2 intézmény számol/becsül napi szinten  jégtérfogatot, a DMI (http://ocean.dmi.dk/arctic/icethickness/txt/IceVol.txt) és a PIOMAS (http://psc.apl.uw.edu/research/projects/arctic-sea-ice-volume-anomaly/data/).

Az idén több bejegyzésben is jeleztem, hogy a DMI adatok alapján az utóbbi 15 év értékeihez képest elég jól szerepel a 2018-as év (lenti grafikonon vastag piros görbe),  volt időszak, amikor 3. legmagasabb értéken futott, jelenleg 8 más évet előz az utóbbi 15 évből: 


Minimumát  szeptember 10.-én érte el  ( 62127 km3), azóta a szokásosnak megfelelően növekszik. Ebből az adatból is látszik, hogy a kiterjedés lassabb növekedése nem  a "melegnek" köszönhető, a térfogat értékek egyértelműen jelzik, hogy a jégképződés megindult.

A PIOMAS adatoknál is hasonló értékek szerepelnek, a honlapjukon közölt grafikonon az utóbbi 9 év között a 6. legmagasabb értékkel szerepel jelenleg (augusztus a PIOMAS-nál) a jégtérfogat:


 A napi adatokból kiszámoltam az évenkénti térfogatcsökkenést, hiszen talán ez az grafikon, ami legjobban ábrázolhatja, hogy az évek során mennyi jég olvadt el:

Jól látható, hogy a 2000-es évek végén volt kiugróan magas az olvadás, az átlagosnak számító 16000-17000 km3-t  jelentősen meghaladva, az utóbbi években pedig (leszámítva az El-Nino okozta kiugrást) visszatérni látszik a jégveszteség a normálisnak tartó sávba.


3. Grönland

Arról már beszámoltam, hogy hosszú idők óta a tavalyi év speciális volt a  grönlandi jég történetében: az összjégmérleg pozítív lett. Ilyen nem volt az utóbbi 20 évben, és el is hallgatták ezt becsületesen.
Nos, a helyzet az idén is hasonló! A felszíni jégtömeg mérleg (SMB- Surface Mass Budget) az idén is jelentősen az átlag fölött szerepelt.
Az első grafikonon a tavalyi év látható, a SMB 550 Gt-t ért el augusztus végére, az átlagosnak (1981-2010) számító 360 Gt helyett, illetve a rendkívülinek számító 2012-es 49 Gt-hoz képest.
Ez az érték a felszíni olvadással eltűnő, illetve a havazásból keletkező jégtömeg mérlegét jelenti.  A teljes jégmérleghez hozzá kell számolni a Grönland szélén történő, tengerbe csúszó gleccserek jégveszteségét, ami átlagosan 500 Gt szokott lenni.
  Egy átlagos évben így kb. 150-200 Gt jég tűnik el Grönlandról. Ez is ijesztőnek tűnik, de ebben az ütemben 300000 évre lenne szükség a teljes elolvadáshoz.
 2017-ben ez az olvadás megállt és kb. 50 Gt plusz jéggel zárta Grönland az olvadási szezont.



 Az idei olvadás a második grafikonon látszik, barna színnel, mert kékkel megjelent már az új, jövő ősszel véget érő szezon. Ez alapján a felszíni mérleg  2018-ban is jelentős plusszal, 520 Gt-val zárt.
Ez azt jelenti, hogy ha az 500 Gt-s tengerbe-vesző jég az idén is fennáll, akkor ismét pozitív össz-mérleggel zárhat Grönland.

Összegzésképpen elmondhatom, hogy az északi jég állapota nem szolgál rá az őt övező hisztériára, a jégkiterjedés 7., a jégtérfogat 9.  helyezése, az újbóli grönlandi pozitív jégmérleg, mind-mind azt jelzi, hogy nem áll fenn az északi jég eltűnésének gyorsulása, sőt, inkább az jelenthető ki, hogy a jég stabilizálódik és növekedésnek indul.

4. említésre méltó események

Még 2 érdekes eseményt érdemes megemlíteni a jéggel kapcsolatban:
- az egyikről már beszámoltam, ezt agyonhallgatták érthető módon: az idén nem volt járható az északnyugati átjáró, és,
- ez már sokkal nagyobb médiavisszhangot kapott: Grönland északi részén nyílt víz alakult ki.

Mindenki elkezdett sopánkodni, hogy több-ezer éves jég olvadt el:
 https://www.theguardian.com/world/2018/aug/21/arctics-strongest-sea-ice-breaks-up-for-first-time-on-record
     A leghangosabb vészmadár Wadhams professzor volt, aki már évek óta a jég eltűnését jósolja, de ezúttal egy másik óriási hibát is vétett, ami miatt jogosan kiosztották értelmesebb társai. Ugyanis Wadhams professzor a Grönlandtól északra kínlódó és nehéz helyzetbe kerülő jegesmedvékről  értekezett hosszasan, hogy kiderüljön az egyik legelismertebb jegesmedve-kutató, Susan Crockford jóvoltából, hogy Grönland északi részén nem élnek, és nem is éltek jegesmedvék:
https://polarbearscience.com/2018/08/22/sea-ice-silly-season-wadhams-spouts-fake-facts-about-polar-bears-of-northern-greenland/

Abban is tévednek a vészmadarak, hogy ilyen több-ezer éve nem történt.
Nézzük csak a műholdfelvételeket 2018-ból és 2011-ből, ugyanarról a zónáról:





Szóval, az a több-ezer éves jég, maximum 7 éves volt.  
Az tény, hogy ezen a részen az uralkodó szélirány következtében néha felhalmozódik, feltorlódik a jég, majd ha változás áll be a szélirányban, akkor eltávolodik a parttól ez a jég. Ezt fedezték fel Wadhams és társai, és tudománytalanul azt állítják, hogy elolvadt az utolsó jégbástya, pedig csak annyi történt, hogy a mobil jégtakaró egy kicsit arrébb csavarodott:


 A fenti jégvastagság térképeken  jól látszik, hogy semmivel sincs kevesebb jég Grönlandtól  északra, mint ezelőtt 7 éve, és az is, hogy a vastag jég egy része nyugatra vándorolt, több-méter vastag jéggel elzárva az északnyugati átjáró keleti részét.
   Ugyanakkor Wadhams professzor és vészmadár társai, ha már a térséget tanulmányozzák, hallhattak volna  egyik elődjük Bernard O'Reilly 1817-es könyvéről  (Greenland, the Adjacent Seas, and the North-west Passage to the Pacific), amiben így ír a Grönland körüli jégről:

"...From an examination of the Greenland captains, it has been found that owing to some convulsions of nature , the sea was more open and moiré free from compact ice than in any former voyage they ever made: that several ships actually reached the eighty-fourth degree of latitude, in which no ice whatever was found; that for the first time for 400 years, vessels penetrated to the west coast of Greenland, and that they apprehended no obstacle to their even reaching the pole, if it had consisted with their duty to their employers to make the attempt. ..."

A lényeg, hogy a Grönland környéki bálnavadászhajók kapitányai azt jelentették, hogy ezekben az években úgy elolvadt a Grönland környéki jég, hogy akár az északi sarkig is ellehetne hajózni.

Az 1820-as években egy másik tudósító, Scoresby jóvoltából tudjuk, hogy Grönland körül annyira elolvadt a jég, hogy lehetővé vált ezekben az években Grönland partvonalának a pontos feltérképezése.


Még-egyszer bebizonyosodott, hogy továbbra sincs semmi új a nap alatt, bármilyen esemény, amit UNPRECEDENTED-nek adnak be nekünk, az régebb is megtörtént. Csak nem ártana tisztában lenni a múlttal is. Lehetne kezdeni akár itt:  https://wattsupwiththat.com/2009/06/20/historic-variation-in-arctic-ice/ - egy nagyon jó, részletes leírás az északi jégviszonyokról, a régi tudósítóknak hála.

  E bejegyzés befejeztével frissült a jég-adatbázis is: a mai nap jégkiterjedés értéke: 4,716 km2, ez most már biztos távolságra van a szeptember 16.-i  minimum értéktől, így elmondható, hogy a kiterjedés is növekedésnek indult, Guy McPhersonnak (aki még augusztusban is kitartott amellett, hogy az idén a jég elolvad) nem ártana valami magyarázattal előjönni, hogy minek köszönhető ez...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések