Jéghelyzet

      Ha a médiában a jégről olvasunk, akkor minden bizonnyal egyetlen-egy dolgot hallunk: rekord rekordot dönt, és a jég megállíthatatlanul olvad mindenhol.

      Nézzük a valós jéghelyzetet, most márciusban, amikor az északi féltekén a sarki jég eléri az évi maximumát, míg a déli részen a minimumot.

 Északi féltek

Jelenleg az északi jégkiterjedés az utóbbi 2 év értékei fölött van, azonban nem érte el ezen évek maximumát, és könnyen megtörténhet, hogy egy újabb rekord alacsony maximum értéket fog elérni az idén. 2016-ban még nem, 2015-ben viszont ezen a dátumon már túl voltunk a maximum értéken. Egy pár nap és végérvényesen kiderül. 

    Ami a jég-térfogatot illeti, nem állunk rosszabbul, mint 2016-ban, ha február folyamán alatta is voltunk, márciusra elértük a tavalyi szintet:

     Az egyik legfontosabb jég-paraméter a MYI - a sokéves jég. Ez azon jégtömegnek felel meg, ami túlélte az előző nyári olvadásokat. Általában ez a jég nagy eséllyel  meg is marad a következő nyár folyamán is, hacsak a szél- és jégforgás viszonyok miatt, nem kerül olyan helyre, ahol könnyebben elolvad. 

 A dán DMI naponta közöl MYI térképet. Ezek alapján készült a következő grafikon Tony Heller jóvoltából:

Ezen az látszik, hogy 2017-ben a MYI értéke nagyobb az előző 10 év értékeinél, és  e 10 év trendje egyértelműen felfele mutat.

 Animált térképen így néz ki ez a 10 év, fehérrel látható a sokéves jég:

    

 Ez a változó széliránynak köszönhető, a sokéves jég nem hagyja el a sarki zónát a Farm-szoroson keresztül olyan mértékben, ami az előző évekre volt jellemző.

Még egy érdekes hír az északi jéggel kapcsolatosan:   

A Balti tengeren a globális melegedés ellenére egyre nehezebb jégviszonyok uralkodnak és egyre erősebb jégtörőkre van szükség, hogy a töredezett, és az erős szél által egymásra rakodó, feltornyosuló, kompaktálódott jéggel fel lehessen venni a harcot.

 A Sputniknews.com cikkében megemlítik, hogy a szokásos 50-60 cm vastag jég helyett, 5-6 m-es torlaszok nehezítik a jégtörők dolgát.

Déli féltek

A déli sarkon jelenleg a kiterjedés rekord alacsonyan van, a napokban elérte az eddigi legkisebb minimumot:

Ez meg is ihlette a vészmadarakat, akik eddig nem igen tudósítottak a déli jégről, de most mindenhol ezt látjuk, és azt véletlenül sem említik, hogy pl. 2 évvel ezelőtt még sosem-látott pozitív rekordokat döntögetett  a jégkiterjedés.

 Az ország legidősebb "vészmadara" (Antalffy Tibor bá-ról van szó, aki klíma témában mindig elveti a sulykot, és a hamarosan beköszöntő megsüléssel riogat) pl. ezt írja erről:

" Sokáig az volt a szkeptikusok szövege, hogy jó-jó az Északi-sark körül olvadás van, de a Déli-sarknál jegesedés tapasztalható. Ezzel szemben a valós helyzet az, hogy a jég az Antarktiszon is olvad."

Tibor bá azt közli olvasóival, hogy  a szkeptikusok tévednek, és ő közli a valós helyzetet.  Tehát az idei ideiglenes helyzet felülír mindent, nem számítanak az előző évek pozitív rekordjai, nem számít a hosszútávú trend, a szkeptikus valótlanságot állítottak, mert íme: olvad a Déli-sarok.

Nézzük a műholdas mérések kezdete óta mért maximumok és minimumok értékeit és az ezekből leolvasható trendeket:

  A hosszútávú trend egyértelműen azt igazolja, hogy a déli-sarki jégkiterjedés továbbra is emelkedik.
  Az is megfigyelhető, hogy kb. 2-3 éves ingadozások vannak a jégkiterjedésben, 2-3 évente pozitív, majd negatív rekordok dőlnek meg.
 De ez nem zavar egyeseket, hogy ebben a légköri CO2 nyomát lássák, és arról írjanak, hogy átléptük az abrupt klímaváltozás küszöbét!

     Én nem tartom magam szkeptikusnak. Ezt a jelzőt a vészmadarak aggatják rám, és mindenkire, aki nem hisz az új világvallás felkent papjainak. Köszönöm szépen, de nem kérek ebből a vakhitből, én maradok az objektív TÉNYEKNÉL: a hosszútávú trend északon negatív, délen pedig pozitív, ez pedig további kutatásokat igényel, mert a tudomány jelenlegi ismereteivel, modelljeivel fogalmunk sincs mi fog történni a következő évtizedekben a jéggel.

     Az én tippem (csak tipp, és nem vakhit, vagy magabiztos tudásnak hit vakhit) az, hogy az északi jég egy pár éven belül felfele mutató trendet fog követni, a déli pedig marad egyelőre ennél az ingadozásnál. Túl rövid megfigyelési periódussal, és túl kevés mért adattal rendelkezünk ahhoz, hogy pontos előrejelzéseket tudjunk az asztalra tenni. A természetes tényezők, és ciklusok nagyon kevés hányadát tártuk fel, illetve ismertük fel.
     A modelleket aktualizálni kell, igazítani rajtuk, és nem fordítva, az adatokat igazítani a "szent"-nek kikiáltott modellekhez, ahogy teszi ma az Antropogén Globális Felmelegedésnek nevezett világvallást uraló, néhány áltudós!